Ez a történet nem a képzelet szülöttje. Ez igaz. Folytatásos, lesz ugyanis nem tudom befejezni a történetet addig míg édesapám élete ténylegesen véget nem ér. Hogy őszinte legyek, ha ezen múlik inkább írnám egész életemben, de sajnos ez nem így működik. Hát akkor belekezdenék...
Soha nem volt teljesen normális életem. 5 évesen elvesztettem az édesanyámat. Ezt a mai napig sem sikerült teljesen feldolgoznom. Pedig mindez már 11éve történt.
2009 novemberében egy hosszú folyamat indult el a közeli rokonok életében. Édesapámnak elkezdett fájni a torka. Ilyennel normális esetben soha nem ment volna orvoshoz, de egyre jobban eluralkodott a betegség. Az idő múlásával egyre jobban fájt neki és alig-alig tudott nyelni. Míg nem észre vettek egy daganatot a torkában. Akkor még nem tudták pontosan hol van és, hogy jó avagy rossz indulatú-e. A vizsgálatok során egyre inkább azért "imádkoztam", hogy nehogy rossz indulatú legyen. De rájöttem végül, hogy biztosan több isten van. Ugyanis egy ennyire nem baszhat ki velem. A daganatról kiderült, hogy rossz indulatú. Rák. Ekkor már azt is tudtuk, hogy pontosan a nyelvgyökénél van. Ki is tűzték a műtét dátumát január8-ra. Én december 30-án elutaztam Budapestre, hogy kicsit kikapcsolódjak. Igaz dolgunk is volt (mivel sógornőmmel utaztam), de mégis jól éreztem magam. Egy kis téli kirándulás nem árt. Sajnos szilveszterre nem tudtunk hazajönni mivel nem tudtuk elintézni minden dolgunkat így hát ott ragadtunk. De nem hagytuk ki az ünneplést. Elmentünk bulizni.
A január 1-je kicsit döcögősen indult, de végül belejöttem a dolgokba a megfelelő koffein adag után. Egy akkori jóbarátom nagyszüleit látogattuk meg. Estére hazaértünk és úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. A film közepe fele megcsörrent a telefonom. Közölték velem, hogy édesapám kórházba került és, ha 10perccel később érnek oda már halott. Az sem biztos, hogy a másnap reggelt megéri. Mondhatom jól indult az év...
Utolsó kommentek